Sajnos manapság a kezdő sportoló éppúgy komoly áremelkedésekkel találkozhat a fegyverpiacon, mintha bármi mást szeretne vásárolni a hétköznapokra. Egészen meglepő, de ez alól mindig kivételt képeztek – és képeznek most is – Hermann Weihrauch által gyártott jól ismert Arminius revolverek.

Gyakran magam is átsiklottam ezeken a fegyvereken azzal a gondolattal, hogy ennyiből nem lehet használható fegyvert gyártani. Vagy mégis? A HW 357 Target Trophy Mach-el egy olyan típust szeretnék bemutatni, ami a megfizethető ára mellett kiváló alternatíva lehet egy kezdő sportlövész számára.

Az egyik különlegessége egyben előnye ennek a revolver családnak a kaliberválasztéka. A megnevezéséből arra következtetnénk, hogy csak .357 Magnum kaliberű változatban készül, amelyből természetesen lőhetünk .38 Special-t is. Azonban további két kaliberben, kifejezetten .38 Special-ra gyártott és a .32 S&W Long kaliberekhez készült verziókban is rendelhető. Ezek változatok azért kiemelkedőek, mert pontlövészetre Wadcutter lövedékkel szerelt kisebb torkolati sebességű lőszer használata esetén optimálisabb teljesítményt nyújtanak.

A HW 357 revolverről röviden elmondható, hogy ugyanolyan pontosak, mint az Egyesült Államokban gyártott hasonló modellek. Az alacsony árra a magyarázat az egyszerű moduláris felépítésben rejlik. A 6 inch-es csövet egy, az anyagát tekintve spiáter – ventiláltnak tűnő – csőköpeny veszi körül. A dob irányából betekintve viszonylag rövid és meredek szögű átmeneti kúppal, a csőtorkolatnál pedig egy szokványos szépen megmunkált torkolatkialakítással találkozunk. A fő teherviselő elemet, a tokot vagy keretet természetesen acélból forgácsolják. Másképpen nehezen bírná a .357-es Magnum teljesítményszintjét. Ugyanígy acélból készül a dob és az elsütési lánc elemei. A gyártási költségek csökkentése végett ugyanakkor minden más „alsóbbrendű” alkatrészt, mind például a markolatkeretet spiáterből készítenek. A külső fémrészek egyszínű barnított – vagy ahhoz hasonló – fényes felületkezelést kapnak, függetlenül attól, hogy acélból, vagy spiáterből készülnek.

Néhány kifejezetten a sportrevolverekre jellemző hasznos tulajdonsággal is rendelkezik a fegyver. Az elsütőbillentyűn és a kakason – a standard modellekhez képest – az ergonómiát növelő és a könnyebb működést elősegítő szélesítő alkatrészt találunk. Emellett az elsütő billentyű út határolóval is rendelkezik, amellyel annak az elsütési ponton történő „túlhúzási” útja számunkra kényelmesre állítható.

A fegyver egyszeres és kétszeres (SA/DA) rendszerben is működik, de nyilvánvalóan sport szempontjából az SA elsütést érdemes jobban elemezni. A kakast a HW-k esetén spirálrugó feszíti, amelynek geometriája meghatározza a gyárilag beállított elsütési erőt. Ebben az elsütési üzemmódban ez – a pontlövő fegyvereknél megszokotthoz képest – meglehetősen magas, közel 2 kilogramm. Azonban ez állítható és nagyjából 1.500 grammig tudjuk csökkenteni. A hasonló revolverek gyári elsütési erő értékeihez és karakterisztikáihoz hasonlítva ez az alsó érték azonban már egész jónak tekinthető. A DA elsütés, avagy a revolverezés közel 5 kilogrammja természetesen nehezen „értelmezhető” abban a kategóriában, amire ez a revolvertípus ki lett találva. Ebben elmarad a drágább vetélytársaktól.

Ha dinamikus lövészszámban szeretnénk megmérettetni magunkat, akkor rendelhető a revolvernek kompenzátoros változata is. Ennek az extrának a rendelése esetén azonban legyünk körültekintőek. Mert esetenként figyelembe kell vennünk a szakági előírásokat a szabályszerű versenyzéshez.

A sportmarkolat szintén sokat emel a Target Trophy Mach revolver pozitív összhatásán. A teljesértékű ergonomikus, Karl Nill által gyártott markolat (igény esetén akár balkezes verzióban is rendelhető) széles tartományban állítható kézéltámasszal rendelkezik, amellyel tényleg kényelmes tarásban foghatjuk a fegyvert. Az egyetlen hátránya ennek a profi markolatnak, hogy a Smith and Wesson rendszerű dobkioldó elérése tőle akadályba ütközik.

Ha a gyakorlati tapasztalatokat tekintjük a revolver mechanikus működése akár DA, akár SA módban nagyon finomnak tekinthető. A kakast megfeszítve a dobrögzítő elég stabilan tartja a dobot, viszonylag kis játékot hagyva annak. Ezen a ponton elidőzhetünk egy kicsit, mert sokak elvárása, hogy a dobrögzítő a kakas megfeszített állásában a dobot szilárdan reteszelje. A valóságban még a nagyobb számban gyártott, legnépszerűbb revolvereknél is találkozhatunk némi játékkal.

A HW revolverek esetében – ha dinamikus lövészeti számról van szó – sokan említik negatívan a hátsó irányzékot, mert az elég nagyméretű és könnyen elakadhat, ha tokból rántjuk elő. Viszont, ha pontlövészetről van szó ez egyáltalán nem zavaró és mindamellett az első irányzékkal együtt mutatott közös kép elég jónak nevezhető, a hátsó irányzék pedig elég precízen állítható. Mivel se a célgömb, se a nézőke sincs ellátva semmilyen fénygyűjtős, vagy színes betéttel, nagyon jól illenek a statikus lövészeti versenyszámokhoz. Ugyanakkor a csőköpenyen található négy menetes furat előrevetíti az optikához történő előkészítés lehetőségét.

Végeredményben a HW Trophy egy gyárilag igazán jól előkészített, alapjában használatra kész, belépőszintű fegyver, amelynek tulajdonságai előrevetítik a jó lövészeti eredmények elérését, amihez egy még a mai viszonylatban is elfogadható ár társul.