Amikor a gázspray, vagy a revolver az utolsó védelem

Észak-Amerikában, különösen olyan vidékeken, mint Alaszka – amely gyönyörű, ám
néha kiszámíthatatlan, célszerű valamilyen önvédelmi eszközzel felszerelkezni, ha
az ember a lakott területtől távol tölti a mindennapjait, hosszabb kirándulásra,
szabadidős tevékenységre indul és a szabadban sátorozik. Ez különösen igaz, ha
általában véve is ritkán lakott területekre indul az ember, ahol baj esetén a segítség
megérkezéséig órák telhetnek el.

Az észak-amerikai vadon számos olyan vadfajt rejt, amelyekkel szemben a potenciális önvédelem lehetősége és kényszerűsége fennáll. Ilyen például a barnamedve (grizzly), a fekete medve, bizonyos esetekben a jávorszarvas és bár nagyon ritkán, de veszélyt jelenthet még a puma is.

…nincs olyan állam, ahol kötelező pisztolyt vagy revolvert, esetleg
önvédelmi gázsprayt viselni, de jelentős mennyiségű eset bizonyítja, hogy a
felkészültség igenis javasolt…

Ettől függetlenül nincs olyan állam, ahol kötelező pisztolyt vagy revolvert, esetleg önvédelmi gázsprayt viselni, de jelentős mennyiségű eset bizonyítja, hogy a felkészültség igenis javasolt, mert egy agresszív vaddal történő találkozás esetén egyáltalán nem biztos, hogy a támadás csak önmagában hordoz halálos veszélyt. A védekezés, vagy menekülés közben szerzett sérülések ellátatlansága éppúgy tragikus lehet. A támadásból fakadó következmények elkerülése érdekében, a támadó vad helyben marasztalása céljából, a vadászok, de gyakran az erdőben dolgozók is gyakran viselnek maroklőfegyvert – sok esetben akár a vadászpuska mellett is – személyes védelem céljából. Ezen a ponton némileg elkülönül a vadászatra és az önvédelemre használt revolverek, egylövetű- és öntöltő pisztolyok típusának és kaliberének kiválasztása. Számunkra némileg furcsa – mert mi a rövid tűzfegyverekkel kapcsolatban az itthon hatályos jogszabályok alapján csak a hivatásos vadász általi utánkeresést követő kegyelemlövés leadását tudjuk elképzelni, de sok amerikai vadász a pisztollyal történő cserkelést az azt övező kihívások miatt remek vadászati módnak tartja. Hasonlóan az íjjal történő vadászathoz, itt is hasonló, a csekély elejtési távolságból bizonyos esetekben pedig a fegyver feltámasztásának hiányából származó korlátokkal áll szemben az ember. Ezek leküzdéséhez és az eredményességhez rengeteg gyakorlás szükséges. A vadászatra használható pisztolyok, vagy revolverek kiválasztása során fontos mérlegelési szempont a vad elejtéséhez szükséges torkolati energia mellett, az abból következő fegyver mérete tömege és használat közben a visszarúgás mértéke. Ekkor már előtérbe kerülnek további tényezők, mint a viselhetőség, az egyéni edzettség, vadászati tapasztalat, a helyi – államonként eltérő – törvényi szabályozás, valamint a környezet sajátosságainak figyelembevétele.

Vadászatra a revolverek tekintetében a szarvasfélékkel kapcsolatban a
leggyakrabban alkalmazott kaliberek a .44 Magnum és a .454 Casull. Ezek torkolati
energia szempontjából is teljesítik – a Casull nálunk is teljesítené – a minimumot.
Habár különösebb korlátozás hiányában a .357 Magnumot is gyakran választják
vadászatra, ugyanakkor ennek teljesítménye inkább csak puskából elégséges.
Vannak, akik gond nélkül lőnek nyílt irányzékkal akár 50 méterig is, de gyakoribb a
pisztollyal történő vadászat esetében a pirospont, esetleg a nagy betekintési

távolsággal bíró céltávcsövek alkalmazása, amelyekkel a célzott lőtáv akár a 100
métert is elérheti. Használatuk közben a magnum kalibereknek és a rövid csőveknek
hála lövéskor óriási torkolatdörejjel számolhatunk, amihez mindenképp érdemes
hallásvédelmet is viselni.
A maroklőfegyverek hatékonysága például a medvék elleni önvédelem tekintetében
kalibertől függetlenül vitatott, mivel villámgyors és viszonylag pontos találatok
kellenek az eredményes védekezéshez, ami stresszhelyzetben komoly kihívást jelent
a legfelkészültebbek számára is. Az eseteket feldolgozó elemzések rámutatnak,
hogy az átlagos medvetámadás 40-45 méteren, vagy annál kisebb távolságon indul
és kiderül az is, hogy eléggé kedvezőtlen amikor egy 350 kilogrammos állat 50
kilométer/órás sebességgel mozog az áldozat irányában, több esetben hátulról. Ezen
a távolságon maximum négy másodperce a célszemélynek, hogy megállító lövést
tegyen, amihez óriási helyzetfelismerő képesség kell. Ez egyértelműen kiváló és
biztonságos fegyverkezelést, jó reflexeket, nagyfokú higgadtságot, valamint a konkrét
önvédelmi helyzetekre történő gyakorlást igényel. Ezen kívül a nagyobb példányok
megállításához leginkább a sörétes puskából kilőhető gyöngygolyó, a közepes, de
inkább a nagyobb kaliberű puskák torkolati energiaszintje lenne kedvezőbb. Ne
feledjük, hogy csak a legnagyobb és legnehezebben kezelhető revolverkaliberek
közelítik meg a középkaliberű puskák torkolati energiaszintjét mint a korábban
említett.454 Casull és a kifejezetten kellemetlen lövészélményt nyújtó .500 S&W
Magnum. Márpedig érdemes figyelembe venni, hogy elég sok esetben például a
golyós puskával megállított támadó medve esetében több lövést kellett leadni, így
szinte garantált, hogy a kisebb kaliberű maroklőfegyverrel is többször kell ismételni.
Az önvédelemnél ebben az esetben tehát a pontos lövés mellett a tárkapacitásnak
és a kellemesebb viselésnek is jut bőven szerep. Ezen tények mentén a félautomata
pisztolyok tekintetében a 10 mm-es Auto is egyre népszerűbb másodfegyver. Persze
ellene szól maga a félautomata rendszerben rejlő kockázat, hogy egy kritikus
esetben előforduló akadály „életbevágó” lehet, mert nincs idő az elhárítására,
ugyanakkor a revolver esetében, elég nyilvánvaló, ha meghúzod az elsütőbillentyűt,
és nem történik semmi, csak újra meg kell ismételni és elég nagy valószínűséggel
kikerülhetsz a csávából, már ha maradt még elég lélekjelenléted.
Nem különben vitatott a másik lehetséges eszköz a gázspray – pontosabban ebben
az esetben a medvespray, ami méretét tekintve az átlagos önvédelmi sprayhez (20-
100 milliliter) képest nagyobb (250-450 milliliter), hatóanyag tartalmát tekintve pedig
erősebb – veszélyes szituációkban történő alkalmazása, amelyről gyakran
olvashatjuk, hogy biztonságosabb és hatékonyabb a maroklőfegyverrel szemben,
ezért – egyes tanulmányok szerint – inkább javasolt medvék és más ragadozók elleni
védekezésre. Ezt a kutatók azzal indokolják, hogy nagyobb távolságból el lehet
téríteni velük a támadó állatot, több tér és idő nyílik a menekülésre. Mindemellett
persze az is a gázsprayk mellett szól, hogy használatukkal nem teszünk kárt
akaratlanul a vadban.

Természetesen a használati „protokoll” következő lépése, hogy miután kiürítettük a
medve spray-t, ellenkező irányban távolodjunk el amennyire csak lehet, mindezt úgy,
hogy ne fussunk – mert akkor egyértelműen prédának tituláljuk magunkat, de
mindenképpen elkerüljük, hogy a kijutatott permet ránk is hatást gyakoroljon és
persze az állattól is lassan, de biztosan a legmesszebbre kerüljünk. A lőfegyverekkel
ellentétben a „medve spray” mellett szól, hogy az USA-ban bárki vásárolhatja és
viselheti, olcsón beszerezhető, nem kell annyira pontosan „célozni” a felhő
kiterjedése miatt. Ugyanakkor éppúgy gyakorolni kell vele, külső ruházaton, elérhető
helyen kell viselni, légi úton se kézipoggyászban, se a feladott poggyászban nem
szállítható és persze ellenszélben saját magunkra is veszélyessé vállhat, de biztosan
kétségessé válik a hatásfoka.

Vadászatra a revolverek tekintetében a szarvasfélékkel kapcsolatban a
leggyakrabban alkalmazott kaliberek a .44 Magnum és a .454 Casull. Ezek torkolati
energia szempontjából is teljesítik – a Casull nálunk is teljesítené – a minimumot.
Habár különösebb korlátozás hiányában a .357 Magnumot is gyakran választják
vadászatra, ugyanakkor ennek teljesítménye inkább csak puskából elégséges.
Vannak, akik gond nélkül lőnek nyílt irányzékkal akár 50 méterig is, de gyakoribb a
pisztollyal történő vadászat esetében a pirospont, esetleg a nagy betekintési

távolsággal bíró céltávcsövek alkalmazása, amelyekkel a célzott lőtáv akár a 100
métert is elérheti. Használatuk közben a magnum kalibereknek és a rövid csőveknek
hála lövéskor óriási torkolatdörejjel számolhatunk, amihez mindenképp érdemes
hallásvédelmet is viselni.
A maroklőfegyverek hatékonysága például a medvék elleni önvédelem tekintetében
kalibertől függetlenül vitatott, mivel villámgyors és viszonylag pontos találatok
kellenek az eredményes védekezéshez, ami stresszhelyzetben komoly kihívást jelent
a legfelkészültebbek számára is. Az eseteket feldolgozó elemzések rámutatnak,
hogy az átlagos medvetámadás 40-45 méteren, vagy annál kisebb távolságon indul
és kiderül az is, hogy eléggé kedvezőtlen amikor egy 350 kilogrammos állat 50
kilométer/órás sebességgel mozog az áldozat irányában, több esetben hátulról. Ezen
a távolságon maximum négy másodperce a célszemélynek, hogy megállító lövést
tegyen, amihez óriási helyzetfelismerő képesség kell. Ez egyértelműen kiváló és
biztonságos fegyverkezelést, jó reflexeket, nagyfokú higgadtságot, valamint a konkrét
önvédelmi helyzetekre történő gyakorlást igényel. Ezen kívül a nagyobb példányok
megállításához leginkább a sörétes puskából kilőhető gyöngygolyó, a közepes, de
inkább a nagyobb kaliberű puskák torkolati energiaszintje lenne kedvezőbb. Ne
feledjük, hogy csak a legnagyobb és legnehezebben kezelhető revolverkaliberek
közelítik meg a középkaliberű puskák torkolati energiaszintjét mint a korábban
említett.454 Casull és a kifejezetten kellemetlen lövészélményt nyújtó .500 S&W
Magnum. Márpedig érdemes figyelembe venni, hogy elég sok esetben például a
golyós puskával megállított támadó medve esetében több lövést kellett leadni, így
szinte garantált, hogy a kisebb kaliberű maroklőfegyverrel is többször kell ismételni.
Az önvédelemnél ebben az esetben tehát a pontos lövés mellett a tárkapacitásnak
és a kellemesebb viselésnek is jut bőven szerep. Ezen tények mentén a félautomata
pisztolyok tekintetében a 10 mm-es Auto is egyre népszerűbb másodfegyver. Persze
ellene szól maga a félautomata rendszerben rejlő kockázat, hogy egy kritikus
esetben előforduló akadály „életbevágó” lehet, mert nincs idő az elhárítására,
ugyanakkor a revolver esetében, elég nyilvánvaló, ha meghúzod az elsütőbillentyűt,
és nem történik semmi, csak újra meg kell ismételni és elég nagy valószínűséggel
kikerülhetsz a csávából, már ha maradt még elég lélekjelenléted.
Nem különben vitatott a másik lehetséges eszköz a gázspray – pontosabban ebben
az esetben a medvespray, ami méretét tekintve az átlagos önvédelmi sprayhez (20-
100 milliliter) képest nagyobb (250-450 milliliter), hatóanyag tartalmát tekintve pedig
erősebb – veszélyes szituációkban történő alkalmazása, amelyről gyakran
olvashatjuk, hogy biztonságosabb és hatékonyabb a maroklőfegyverrel szemben,
ezért – egyes tanulmányok szerint – inkább javasolt medvék és más ragadozók elleni
védekezésre. Ezt a kutatók azzal indokolják, hogy nagyobb távolságból el lehet
téríteni velük a támadó állatot, több tér és idő nyílik a menekülésre. Mindemellett
persze az is a gázsprayk mellett szól, hogy használatukkal nem teszünk kárt
akaratlanul a vadban.

Természetesen a használati „protokoll” következő lépése, hogy miután kiürítettük a
medve spray-t, ellenkező irányban távolodjunk el amennyire csak lehet, mindezt úgy,
hogy ne fussunk – mert akkor egyértelműen prédának tituláljuk magunkat, de
mindenképpen elkerüljük, hogy a kijutatott permet ránk is hatást gyakoroljon és
persze az állattól is lassan, de biztosan a legmesszebbre kerüljünk. A lőfegyverekkel
ellentétben a „medve spray” mellett szól, hogy az USA-ban bárki vásárolhatja és
viselheti, olcsón beszerezhető, nem kell annyira pontosan „célozni” a felhő
kiterjedése miatt. Ugyanakkor éppúgy gyakorolni kell vele, külső ruházaton, elérhető
helyen kell viselni, légi úton se kézipoggyászban, se a feladott poggyászban nem
szállítható és persze ellenszélben saját magunkra is veszélyessé vállhat, de biztosan
kétségessé válik a hatásfoka.

Minden önvédelmi módnak megvannak teát a korlátai. Nem szabad megfeledkezni
arról, hogy bizonyos helyzetekben – például egy sátorba berontó medve ellen – az ön-
és közveszélyesség miatt maroklőfegyverrel, vagy puskával éppúgy közel lehetetlen
a védekezés, mint a gázspray-el. Erre az esetre -az élelmiszerek speciális tárolókba
történő szagmentes elhelyezése mellett – inkább kifejezetten a medvék elleni
villanypásztor használata célszerű a táborhely körül. Mindezek ellenére az sem ritka,
hogy a vadászok minden lehetőséget megragadva revolvert és gázsprayt is visznek
magukkal.
Az itthon egyre gyakrabban felbukkanó medvék kis populációja egyelőre és
szerencsére nem okoz az észak-amerikai viszonyokat megközelítő gondot. Más
szempontból például egyszerű a családjára gondoló kirándulóként gyakorlatilag nincs
is lehetőség egy kritikus helyzet hatékony elhárításához, mert – habár azt
gondolnánk, hogy a korábbi sorok alapján rohanva egy közeli vadászboltba
vásárolunk magunknak egy jó nagy kiszerelésű paprikasprayt – közterületen a
175/2003. (X. 28.) Kormányrendelet alapján nem is viselhető szabályosan egy
medvetámadás – de még egy kutyatámadás – ellen megfelelő összetételű, kapszaicin
hatóanyagú, elegendő kapacitású, legalább 200-400 milliliter töltőmennyiségű
gázspray. Mert csak ekkora palackot lenne érdemes használni, aminek tartalmát egy
200-300 kilogrammos hívatlan támadó ellen legalább 8-10 másodpercig tudnánk
permetezni. De még a hivatásos vadászok számára leggyakrabban beszerezhető
rendészeti paprikaspray (Sabre MK-3 Pepper Foam) is csak 50 milliliter töltő
mennyiséggel bír, ami nem elégséges egy hasonló helyzethez.
Persze az ismert első védelmi vonal mindig az, hogy zajt keltünk magunk körül, ha
egy érintett területen a szabadban vagyunk és tevékenységünkkel „azonosítjuk”
magunkat a vad számára. Ugyanakkor például a természetfotózás, a horgászat vagy
a vadászat nem feltétlenül a zajkeltésről szól.