Az amerikai bevezetést követően hamarosan hazánkban is megjelent az American. Ez pont arra az időszakra esett, amikor itthon a vadászok között egyes – a műanyag tusa nem vadászias jelmondatú – viták középpontjában a szintetikus ágyazatú puskák álltak. Azóta sok minden változott, a vadásztársadalom ezt és az ehhez hasonló a puskakategóriákat is – sok minden más mellett – elfogadta. Természetesen a kezdetektől fogva ekkora összegért senki se számított diófa ágyazásra és az acél felületek szép mélykék barnításra merthogy a puska tagadhatatlanul az amerikai, végletekig leegyszerűsített gondolkodás mentén történő lőfegyvergyártás igazi szellemiségét testesíti meg. A több mint 10 éves pályafutása alatt kiderült az American-ról, hogy bár esztétikailag sohasem lesz a fegyverszekrény büszkesége, ugyanakkor a Ruger egy rendkívül funkcionális, mára már bizonyítottan megbízható és végső soron szerethető puskát kínált és kínál megfizethető áron, amely éppúgy alkalmas vadászélmények gyűjtésére, mint a prémium kategória többszörösébe kerülő változatai.

 De térjünk át az American átdolgozott, új generációjára a Gen. II.-re. A Standard modell 2024-es januári megjelenése óta a Ruger máris kibővítette kínálatát a hazánkban a 41 centiméteres csőhossz miatt nem releváns Range és a későbbiekben – amennyiben elérhetővé válik – sokkal érdekesebb, 560 centiméter csőhosszú Predator változatokkal.

A Gen. II. Standard esetében a cső éppúgy hidegen kovácsolt, mint az előd American esetében, de 560 helyett – a jelenlegi gyártási „trendeknek” megfelelően – csak 508 centiméter hosszú. A csövet mélyen spirálisan hornyolt palásttal látták el és a korábbi gyenge felületkezelést sokkal jobb Cerakote kerámia bevonatra cserélték. A csőkontúr sokkal vastagabb, mint az I-es generáció esetében, de könnyítésnek köszönhetően a súlya csupán 2,9 kilogramm körül mozog, ami egy hajszálnyival nehezebb csak elődjénél.

A Ruger a legnagyobb (látható) változásokat a tusa kialakításán hajtotta végre. A korábbi egyszerű, némileg unalmasnak is nevezhető (itt ott eléggé sorjásan hagyott) fekete fröccsöntött műanyag kivitelt egy a jelenlegi amerikai trendekhez jobban illő, optikailag „dögösebb” látvány és formavilággal frissítették. A Ruger ezt a szín (az alap szürke, de több egyéb színeket is tartalmazó) felületi kiképzés kombinációt „gray splatter”-nek nevezi, ami nem csak feltűnőbbé teszi az ágyazást, de funkcionálisan a textúra egyenletlenségeiből következően kevésbé is csúszik a kézben. Az ágyazaton elöl és hátul gyárilag kialakított acél szíjkengyel csatlakozási pontok találhatók. A tusa formája a korábbi egyenes vonalaktól eltérő, de jól testre szabható kialakítást kapott, amelynek leglátványosabb változása a tusatalp pozíciója, mert a tusa hátfelületéhez, ezzel pedig a csőtengelyhez képest lejjebb került.  A tusagumi kifejezetten lágy anyagból készül és kiváló ütéselnyelő tulajdonságokkal rendelkezik. A pofadék magasságan nem állítható, de panelként cserélhető, amelynek emeléséhez elméletileg – még csak az amerikai weboldalon – vásárolható kiegészítő készlet is, amellyel ez a paraméter is személyre szabható. Az alap betéttel egy közepes magasságú távcsőszereléket figyelembe véve nem éreztem szükségességét a gyáritól eltérő magasságnak, ugyanakkor a csere rendkívül egyszerű. Mindössze be kell helyezni egy kis imbuszkulcsot, vagy hasonló eszközt a hátsó szíjkengyel tartó furatába, és néhány fordulatot kifelé kell csavarni azt. Ezzel a tusa hátsó része annyira meglazul, hogy a pofadékmagasító cserélhetővé válik. Átlagosa kézméretekkel rendelkezőknek kényelmes a markolat viszonylag nagy szöge, amely pont ugyanaz, mint a korábbi American modellen volt.

Egyes kaliberek esetében a korábban említett kis tömegből eredő visszarúgás ellensúlyozására, valamint a személyre szabható súlypont beállításához a Ruger a tusába utólag beépíthető súlykészletet is kínál, amely segítségével fokozatonként akár 700 grammal is nehezíthető a puska vadász válla felé eső része.

Hölgyek számára előnyös lehet az elsütőbillentyű és a tusatalp közti hossz változtatásának lehetősége, amely 35-ről 30,5 centiméterre csökkenthető a távtartó eltávolításával.

A korábbi American-nal kapcsolatban előforduló hibák túlnyomó része a tárból történő adogatási probléma volt (nem épp szerencsés a korábbi tárrendszer konstrukciója), amit egy garanciális tárcsere gyakran képes volt megoldani. Az új Ruger tárrendszer koncepció pedig több különböző, jól bevált szekrénytár típusra és szabványra épül. A 243 Win esetében (ahogy 6,5 Creed. és 308 Win. esetében is) Accuracy International (AI) kompatibilis tárak fogadására képes a tárrendszer. Alapból a puskához egy darab 3+1-es kapacitású tárat kapunk, amibe csak előröl becsúsztatva tölthetőek a töltények, felülőről nem. A kis tokméretekhez (223 Rem.) Armalite kompatibilis (AR), a hosszabb zárnyitású változatokhoz (30-06 Spring, 270 Win., 300 WM) saját fejlesztésű tárakat kapunk.

Az AI tárrendszert használó puskák esetében tárrögzítő egy furcsa fém alkatrész, amelynek „háza” a sátorvasból nyúlik előre. A csövet a tusából egyébként nagyon nehéz kivenni úgy, hogy a tárrögzítőt nem vesszük ki teljesen. A kar, ezzel együtt a tár viszonylag nehezen akad be a megfelelő pozícióban, körültekintést és többszöri ellenőrzést igényel a visszahelyezése, mert némely esetben a tár látszólag van csak a helyén.

A zármozgás lényegesen jobb lett az érintkező felületek érdességének, finomabb megmunkálásának következtében. Így a korábbi zárnyitást jellemző amolyan „Ruger American-os” zizegős hang szinte teljesen megszűnt.  A korábban már megszokott rendszertől nem tértek el a 70 fokos nyitási szögű, 3 szemölccsel rendelkező egy rozsdamentes anyagból forgácsolt zárral. Ugyanakkor kényelmesebb és nagyobb nyitókart kapott a puska a zármozgás könnyítése érdekében. Az eredetivel ellentétben a Gen II nyitógombja menetesen rögzül a karhoz, így akár utólagosan tetszőleges formájúra kicserélhető.

A tusa és a tok találkozását Ruger-re jellemző, már az elődmodellnél szabadalmaztatott „Power Bedding V-block” rendszerrel oldják meg, ami biztosan jelentős szerepet játszik a puska elérhető pontosságában.

A tokra gyárilag egy 0 MOA-s alumínium picatinny sínt szereltek, aminek csavarjainak meghúzási nyomatékát a kellemetlenségek elkerülése érdekében használatba vétel előtt ellenőrizni kell.

Az elsütés papíron 1,4 és 2,3 kilogramm között állítható. Nekem nem sikerült sehogy sem 1,6 kg alá menni, pedig szerintem a hazai általános elvárások inkább az alsó tartományt indokolnák. Persze ettől még – némi gyakorlással – elég jól használható a puska. Az elsütés útja viszonylag hosszú egyenletes szakaszból áll, ami után nincs különösebb felkeményedés, hanem egyből elsül a puska. Végeredményben tovább is fejleszthető, ha rendelünk hozzá egy 700 grammra beállítható Timney elsütést, amely viszont a puska vételárának majd a felét teheti ki.

Újdonság a háromállású biztosító, amely maradt korábbi helyén, a tusanyakon. Teljesen hátsó, biztosított állásban két fehér jelzés látható, ekkor nem nyitható a zár és biztosított a puska. A középső állásnál egy fehér jelzést találunk, ami mellett a zár nyitható, de a puska szintén nem süthető el. Végül pedig teljesen előre nyomva a gombot a szokásos piros jelzéssel ellátott kibiztosított állást találjuk. Viszonylag halkan működtethető a rendszer, ha biztosítás közben kissé nyomjuk a gombot.

A Standard változat hidegen kovácsolt – ami ebben az árkategóriában viszonylag ritka – szabadon lengő cső hosszában 29-ről 18 milliméterre vékonyodik, a torkolat felett pedig szabvány 5/8×24-es UNF menetet találunk. Erre a puska tartozékaként egy radiális furatokkal ellátott csőszájféket szereltek. Spirális marás különlegessé teszi a látványt és valamelyest csökkent az össztömegen is.

Tesztelésre egy 243 Win. kaliberű változatot sikerült keríteni, amelyet a mostanság nagyon népszerű Norma Whitetail es Geco Teilmantel lőszerekkel teszteltem. A belövést követően 3 és 5 lövéses szórásképeket lőttem a puskával. Mindkét lőszertípus esetén az 5 lövéses szóráskép is 30 milliméter alatt volt 100 méteren. Dacára a kicsit kemény sütésnek a 3 egymást követő lövésből számolt szórásképek pedig több esetben 10 és 20 milliméter közé estek, amely igazán jó pontosságnak tekinthető ebben az árkategóriában.

Az ismétlések során egyszer sem tapasztaltam akadást a tárban, vagy bármilyen más adogatási hibát, pedig a 243 Win egy kicsit érzékenyebb kaliber – a 30-06-hoz, vagy a 308 Win.-hez képest a hüvely nagyobb vállfelülete miatt. Viszont a tár kivétele, de mindinkább a visszahelyezése nehézkesebb, mint vártam és elsütése szempontjából egy picit azért jobbat érdemelne. Bár mindezek kis gyakorlás és odafigyelés mellet elfogadható, kisebb mértékű hiányosságoknak tekinthetők, ugyanakkor az új American összességében kiváló pontossága kárpótol mindenért. Elmondható, hogy a Gen. II. egy jól kivitelezett magas műszaki tartalmú frissítés lett az eredeti változathoz képest, a puska jellemzői pontosan összhangban vannak azzal, amit egy belépő szintű, vagy nagy igénybevételre szánt puskákkal kapcsolatban – kortól és tapasztalattól függetlenül – kívánhatunk, azaz egy jó puska, reális áron.